Kísérőként „volt szerencsém” az elmúlt napok során betekinteni a hazai egészségügy ellátó rendszerébe. Egy felülvizsgálatra mentünk, ami természetesen rutin eljárás – lenne. Azonban azok, akik orvosi ellátást szeretnének igénybe venni, valami hihetetlen tömegben várakoztak a rendelők előtt, folyosókon. Súlyos betegekről van szó, akik az utolsó reménysugár érdekében töltenek hosszú órákat vizsgálatuk miatt, vagy leleteikért. A hosszú órák váltható szerintem fél-egész napra is. Az arcok megtörtek, sok-sok feladással, de a lehetőség, az esetleges életben maradás esélyével. Nincs méltatlankodás, nincs látható türelmetlenség, csak a múló percek, az órákra, hozzátartozókra tekintés, hogy hátha valami támogatás érkezik, érkezhet. A betegek között időnként feltűnő orvosok, egészségügyi alkalmazottak rezignáltak, akár fásultnak is mondhatók, és csak keresztülvágnak a tömegen, miközben a reménykedők szeme kíséri őket. A legegyszerűbb jelző talán a kaffkai, és persze nincs összehasonlítási alapom, hogy ez bárhol máshol is hasonló lehet. Az egészet a kiszolgáltatottság érzete hatja át, és érthetetlen, miért kell ezt érezni!

Az a legrosszabb, hogy egy dolog érintőlegesen sem érződött, ez pedig az empátia... Emberekről, lelkekről, életekről van szó, kapaszkodásról az utolsó szalmaszálakba, mégis egy döcögő futószalag hatása jött át. A betegek a munkadarab érzetével kerültek be az orvos elé, aki így-úgy „meghúzott rajtuk egy csavart”, majd jöhetett a következő.

Tudom, kívülről nézem, a kevéssé hozzáértő szemével, hogy milyen lehet napi 30-50 beteg sorsát látni, esetleg megérteni. Kötelező ebben és így elfásulni? Kötelező hagyni, hogy a várakozók egymást méregessék, hátha ők esélyesebbek a gyógyulásra?

Az egészségügy rendbetétele... Ezerszer szajkózott elvárás, ígéret, de a valós helyzet nem megtorpanást, hanem inkább folyamatos visszalépést mutat. Tudom, kétségtelen az is, hogy nem kevés betegség a helytelen életmód következménye, de ebben az érdekszférák állandó ütközése is látható. Gondoljunk csak a futó hirdetésekre, amelyek a minél többet zabálást propagálják, aminek telítettség érzetét különböző gyógyszerek csökkentik, helyet csinálva az újabb libatöméshez! Ezekben a reklámokban ráadásul a megnyugtatás érdekében kellően túlsúlyos emberek lelkendeznek (lihegnek a torkig tömött ételektől), és ezzel sokan könnyen azonosulnak. Megelőzés és gyógyítás, jó lenne, ha kéz a kézben járnának, és ennek a gazdasági érdekeltségek sem mondanának ellent.

A fotó nem a jelzett egészségügyi intézményben készült.