Sokan tekintenek vissza életük eltelt éveibe a fenti kifejezést mondva. A kimondott szavak hordozzák is azt a hangulatot, ami érezteti, hogy a múlt ránehezedik arra, aki ezt keserű szájízzel emlegeti.

Pedig az idő és a bejárt út folyamatos tapasztalással, illetve ennek lehetőségeivel vesz körül minket, amit általában többen hagynak figyelmen kívül. Erre szinte a legjobb példa az egészség, amit természetesnek veszünk, főleg fiatalon, majd amikor baj van, könnyen esünk pánikba. Bármely betegség esetén visszatekintünk, mit kellett volna másképpen csinálni, és egyértelműen megfogadjuk, hogy érdemben megváltozunk. Ez a „holnaptól életmódot változtatok” szlogenje, amibe igen sok minden belefér: megfelelő táplálkozás, mozgás, serkentő és élvezeti szerek elhagyása, túlsúly leadása, stb. A lendület jó esetben kitart a negatív tünetek csökkenéséig, bár sokan a „holnaptól életmódot változtatok” ígéretet is „holnapig” odázzák el, mindig a következő napra remélve az erőt a megvalósításra. Én változtam, tudtam változtatni, és ez nem volt könnyű!

Gyerekkoromtól folyamatosan sportoltam, mozogtam, és sajnálatosan (saját megítélés) vékony kölyök voltam. Bármit, bármennyit ettem, képtelen voltam több izmot felszedni, pedig a hűtőben még a másnapra bekészített alapanyagok sem érezték biztonságban magukat. A mozgással együtt annak minden lehetséges formájában nyírtam az ízületeim, extrém módon tesztelve a teherbírásukat: ugrálás 2-3 méter, és efeletti magasságból; ésszerűtlen terhelések nem megfelelő sporteszközökkel (pl. régi tornacipőkben futás); hidegben bemelegítés nélküli edzések... Szerencsém volt, mert sok időnek kellett eltelnie, hogy ez problémát okozzon, így még egy 10 éves versenyidőszak is belefért a kyokushin karate versenyszabályai szerint – teljes erejű rúgások és ütések védőfelszerelés nélkül a küzdelmeken. Az erre való felkészülés is különleges edzéseket várt el, a napi egy órás zsákedzés (90 kg-os zsákon) heti 4-5 alkalommal megvolt. 1000-2000 fekvőtámasz, 200-300 guggolás, 300-400 felülés pedig az alaperősítés részeként adódott hozzá a terhelésekhez. Az első problémák már 30 éves kor körül jelentkeztek, mert a gerincem annyira fájt, hogy pár percig tudtam csak egy helyben állni. Majd következett a vállam, könyököm, térdem, csípőm. Fájdalmak, amelyek alig csökkentek, és a különböző krémek, tabletták csak áthidaló helyzeteket teremtettek.

45 évesen a mozgás is egyre korlátozottabbá vált, a reggeli kelés 10-15 perc volt, hogy egyáltalán eljussak az ágytól az első célpontig. Súlyom a korábbi 98-102 kg-ról felment 130 fölé – kevés mozgás, szénhidrát dús étkezés. Az orvosi lelet szerint protézisre számíthattam, ez pedig nagyon megijesztett! Halogatással, de napról napra megkezdtem a változtatást, és hittel, érzéssel, jelenlegi fizikai állapotommal igazolva kijelenthetem, hogy érdemes volt! Most 58 éves vagyok, de 20-30 évvel ezelőtti erőállapottal vagyok képes edzeni, mozogni, súlyom normális. A következő részekben azt az utat részletezném, amivel a visszanyert fiatalságot értem el.