myhealth

Fáradt gyerekek



Közel negyven éve vagyok karate edző. Így az elmúlt időszak változásait elég közelről lekövethettem, hogy a fiatalok számára mit jelent, jelenthet a sport. Sajnos egyre inkább azt látom, hogy TERHET! Nem a mozgás, kikapcsolódás örömét, hanem kényszert, amit általában a szülő elvárásának megfelelve nagy nehezen teljesítenek. Ez persze átlagolás, mert azért még vannak olyanok, akik a sportban is tűznek ki maguk elé célokat, választanak példaképeket, de a céltudatosak vannak jelentős kisebbségben.

Korunk folyamatosan olyan csillogó lehetőségeket villant fel, amihez azonban az oda vezető utat sehol nem közvetíti, miközben az az út bizony gyakran keserves munkával, energia befektetéssel, IDŐVEL teljesíthető! Fantasztikus autók, gyönyörű házak, egzotikus utazások, ami naponta ezerszer ér el mindenkit, és ezt a fiatalok már azonnal akarják. Ugyanez a helyzet a sporttal is, mert nem a gyakorlást, erősítést, következetességet, akaratot érzik célnak, hanem azt, hogy egy-két edzés után legyőzhetetlen sztárok legyenek. A karate, ahogy minden más sport következetes munkán alapul, és évek munkája vezet oda, hogy valaki egy versenyen a dobogón végezzen. Természetesen vannak istenáldotta tehetségek, ez általában ötvenből egy, ők hamarabb lesznek, lehetnek sikeresek.

fáradt gyerekek gyerekek és a sport túlsúlyos gyerekek

Aki azonban nem lesz bajnok hetek alatt, az sokszor él meg csalódást, elkezdi unni az edzést, a kemény munkát, és a tréningek előtt a szülőknek olyan tüneteket produkál, ami miatt esetleg otthon maradhat. Ahogy ez egyre gyakoribbá válik, következik az, hogy nyíltan megmondja, hogy ő már nem akar karatézni, és más lehetőséget keresne. Foci, úszás, atlétika, kézilabda, vívás, ami újabb próbálkozásokat jelent, hamar elfordulva ezektől is.

Fontos azonban azt is hozzátenni, hogy a gyerekek délutánonként már eszméletlenül fáradtak! Ragad a szemük, ásítoznak, alig képesek felpörögni, figyelni, koncentrálni. Az iskolai terhelés minden energiájukat elveszi, legszívesebben lerogynának a földre, padra. Ehhez az is kiegészítő gond, hogy feltehetően nagyon kevés kevés vizet, folyadékot vesznek magukhoz napközben! Látszik a szemük alatt a karika, és nem ritkán az edzés előtt elküldöm őket, hogy igyanak meg legalább két pohár vizet, hogy magukhoz térjenek. Nagyon jó lenne, ha a tanárok folyamatosan a folyadék fogyasztásra késztetnék a gyerekeket, hogy lendületük, energiájuk kitartson, ne legyenek enerváltak.

Van egy szegmens, ami pedig mágnesként vonzza őket, ez pedig a virtuális világ. Kalandokat, sikereket élnek meg a gombokat nyomogatva, és a virtuális figura helyébe képzelve elhiszik magukról, hogy ők HŐSÖK! Ott képesek kitartásra, órákat játszanak a képernyő előtt. A szülő gyakran ezt örömmel veszi, mert addig sem őt, őket nyúzza valami elvárással, kéréssel. Mennyi is a Magyarországon kimutatott idő, amit egy szülő a gyerekére fordít? Állítólag a felmérések szerint napi 7 perc...! Nem sok arra, hogy kellő iránymutatásokkal neveljük leszármazottainkat...

A fentiekhez még az is hozzátartozik, hogy a gyerekek egyre kevesebb fehérjét fogyasztanak, a reklámok által befolyásoltan főleg a gyorsételek rabjai lesznek hamar, amelyek üres kalóriákat jelentenek. Ezekhez kialakul a hisztis elvárású függés, követelés, és semmi mást nem esznek meg, csak a cukros, tésztás vackokat, amitől a háj is szépen formálódik a testükön. Iskolai túlterheltség, fáradtság, üres kalóriák, túlsúly = céltalan és korai betegségekkel szembenéző harmincasok.

Ki a felelős? A tanár, az oktatási rendszer, az edző, a média? Nem, a gyerekéért a szülő a felelős, aki mer és tud olyan célokat, és elvárásokat szeretettel megfogalmazni, ami a gyerekének a jövőjét tudatosan alapozza. Ez kétségtelenül időigényes, de megéri, mert a céltudatos, önálló gyerek nem marad húsz éves korát követően a mamahotelben, hanem elkezdi saját életét élni, építeni.

Adjunk, mutassunk, tartassunk be célokat, hogy egészséges és magabiztos gyerekeink legyenek.
Annyit azért dicsekvés nélkül megjegyeznék, hogy a fiam esetében ez bevált, így nem a levegőbe beszéltem.

Tovább
0

Az évek súlya



Sokan tekintenek vissza életük eltelt éveibe a fenti kifejezést mondva. A kimondott szavak hordozzák is azt a hangulatot, ami érezteti, hogy a múlt ránehezedik arra, aki ezt keserű szájízzel emlegeti.

Pedig az idő és a bejárt út folyamatos tapasztalással, illetve ennek lehetőségeivel vesz körül minket, amit általában többen hagynak figyelmen kívül. Erre szinte a legjobb példa az egészség, amit természetesnek veszünk, főleg fiatalon, majd amikor baj van, könnyen esünk pánikba. Bármely betegség esetén visszatekintünk, mit kellett volna másképpen csinálni, és egyértelműen megfogadjuk, hogy érdemben megváltozunk. Ez a „holnaptól életmódot változtatok” szlogenje, amibe igen sok minden belefér: megfelelő táplálkozás, mozgás, serkentő és élvezeti szerek elhagyása, túlsúly leadása, stb. A lendület jó esetben kitart a negatív tünetek csökkenéséig, bár sokan a „holnaptól életmódot változtatok” ígéretet is „holnapig” odázzák el, mindig a következő napra remélve az erőt a megvalósításra. Én változtam, tudtam változtatni, és ez nem volt könnyű!

Gyerekkoromtól folyamatosan sportoltam, mozogtam, és sajnálatosan (saját megítélés) vékony kölyök voltam. Bármit, bármennyit ettem, képtelen voltam több izmot felszedni, pedig a hűtőben még a másnapra bekészített alapanyagok sem érezték biztonságban magukat. A mozgással együtt annak minden lehetséges formájában nyírtam az ízületeim, extrém módon tesztelve a teherbírásukat: ugrálás 2-3 méter, és efeletti magasságból; ésszerűtlen terhelések nem megfelelő sporteszközökkel (pl. régi tornacipőkben futás); hidegben bemelegítés nélküli edzések... Szerencsém volt, mert sok időnek kellett eltelnie, hogy ez problémát okozzon, így még egy 10 éves versenyidőszak is belefért a kyokushin karate versenyszabályai szerint – teljes erejű rúgások és ütések védőfelszerelés nélkül a küzdelmeken. Az erre való felkészülés is különleges edzéseket várt el, a napi egy órás zsákedzés (90 kg-os zsákon) heti 4-5 alkalommal megvolt. 1000-2000 fekvőtámasz, 200-300 guggolás, 300-400 felülés pedig az alaperősítés részeként adódott hozzá a terhelésekhez. Az első problémák már 30 éves kor körül jelentkeztek, mert a gerincem annyira fájt, hogy pár percig tudtam csak egy helyben állni. Majd következett a vállam, könyököm, térdem, csípőm. Fájdalmak, amelyek alig csökkentek, és a különböző krémek, tabletták csak áthidaló helyzeteket teremtettek.

45 évesen a mozgás is egyre korlátozottabbá vált, a reggeli kelés 10-15 perc volt, hogy egyáltalán eljussak az ágytól az első célpontig. Súlyom a korábbi 98-102 kg-ról felment 130 fölé – kevés mozgás, szénhidrát dús étkezés. Az orvosi lelet szerint protézisre számíthattam, ez pedig nagyon megijesztett! Halogatással, de napról napra megkezdtem a változtatást, és hittel, érzéssel, jelenlegi fizikai állapotommal igazolva kijelenthetem, hogy érdemes volt! Most 58 éves vagyok, de 20-30 évvel ezelőtti erőállapottal vagyok képes edzeni, mozogni, súlyom normális. A következő részekben azt az utat részletezném, amivel a visszanyert fiatalságot értem el.

 

Tovább
0

myhealth

blogavatar

Sok év tapasztalása, amely során értek mélypontok, de mindig felcsillant a lehetőség a kilábalásra. Emlékek, javaslatok, gondolatok másoknak, ha úgy érzik, képesek lehetnek változtatni érdemben az életükön.

Utolsó kommentek