myhealth

58 évesen - egészségesen



Hogy ne csak a levegőbe beszéljek (oda csak rúgok), a mellékelt videón látható (https://youtu.be/lfBL_lvx1pQ), hogy „koromnak megfelelően” (kb. harmincnak érzem magam) tudok mozogni. Bár elnézve néhány harmincast, szinte bántó az összehasonlítás. De le a magas lóról!

Maradok a tényeknél, amelyek bizony makacs dolgok. Sajnálom (nem annyira, mert szégyenlem!), hogy a 40 utáni időszakról nem maradtak képek, videók, amelyek mutatnák azt a szerencsétlenkedést, ahogy a napi rutinomat végeztem. Kissé nyögve, erőlködve, recsegő-ropogó ízületekkel. Milyen jó, hogy ez már csak a múlt!!

Hívhatom a „Hadak útjának” az ekkor megjárt időszakot, mivel sűrűn fájdalmakkal volt teli, ami lemondásokat is jelentett, észben pedig feladást is. Ahogy mások ilyen esetekben, én is részben az evésbe menekültem, így a lejtőn dupla sebességgel robogtam lefelé. Amiket írok, azok olyan tapasztalataim, amit utána nem kevés sporttársammal megoszthattam, és örömteli, hogy náluk is bevált. Ennek ellenére nem mernék általánosítani, így egyedi véleményként érdemes soraimat olvasni.

Arra elég hamar rájöttem, hogy a szénhidrátok (kenyér, pékáru, sütemények, édesség, stb.) fogyasztása után igen hamar ismét ellenállhatatlan éhséget (!) érzek. Sokak megtapasztalják ezt a „sóst váltom az édessel” nassolások során. Az ételvágy nem csillapul, ez pedig köszönhető az üres kalóriák által kiváltott inzulin sokknak. Fogcsikorgatva, szenvedve, de elsőként azt a lépést tettem meg, hogy elhagytam a legkedveltebb kalória forrásom, a lisztes, cukros ételeket. Ez 7-10 nap olyan erőfeszítést igényelt, mint valami szerről lejövetel – bizony ez függés!! Ahhoz, hogy a pékáru illata, a tészta (mákos, túrós!!!) ne váltson ki nyálcsorgást, legalább másfél év kellett.

Azonban az eredmény döbbenetes volt! Három hónap után már csökkent a fájdalom az ízületekben, jobban aludtam, elmaradtak a heti rendszeres fejfájások (!!), és érdekes, de energikusabbnak éreztem magam. 1.700-1.800 kcal bevitelre álltam be, főleg húsokkal (baromfi) és tejtermékekkel. Ehhez saláták, zöldségek adtak köretet. A következetességgel ráadásul az addig cipelt közel 40 kg túlsúly is lement, ehhez azonban egy évnél több kellett.

Az volt a leghihetetlenebb, hogy a szokásos évenként 3-4 megfázás (influenza?) és elmaradt, 7 éve nem voltam náthás sem! Mi ennek az oka? Nem vagyok kutató, így csak olyan kutatási eredményeket olvashattam, találtam, amelyek azt írják, hogy a magas glikémiás indexű szénhidrátok erősítik és fenntartják a gyulladási folyamatokat a testben. Nem véletlen, hogy a rák megelőzés egyik kritériuma, a cukor elhagyása!

Mindehhez napi rendszerességgel vittem be nagy dózisban a kollagént, hogy a leépült, tönkrement ízületeket reményeim szerint regeneráljam. A videót, amit tegnap (2018. 01. 08-án - https://youtu.be/lfBL_lvx1pQ) készített rólam Solymosi Anti barátom, a siker igazolására tettem fel. A kollagénről szeretnék hamarosan részletesebben is „értekezni”, mivel számomra a megfelelő mennyiség jelentette a megoldás kulcsát.

58 évesen naponta olyan edzéseket végzek, amit 25-30 évesen is nehézkesen csináltam végig, ez igazolja számomra azt, hogy jó úton járok!

Tovább
0

Fájdalom



Milyen könnyedén vesszük az első figyelmeztető jeleket, amelyek belénk hasítanak, hogy valamit nem a legjobban csináltunk. Egy edzés közben - ha a cél érdekében folyamatosan a hatékonyságra helyezzük a hangsúlyt -, sokszor a túlerőltetés miatt mikrosérüléseket szenvedünk el. Ezek érintik az izmokat, de természetesen a terhelés miatt az ízületeket is. Az edzést követő lazítás szerepe szerintem nem annyira tisztázott a regeneráció szempontjából, de aki megszokta és érzi a kedvező hatást, ne hagyja el! A sérülések regenerálódnak, amihez idő kell. Az izombeépülés esetében az egyes izomcsoportok vonatkozásában javasolt a 36-48 órás pihentetés, már ez is jelzés értékű. Az ízületeinket azonban sokkal nagyobb igénybevételnek tesszük ki folyamatosan, itt nehezebben is áll helyre a „rendszer”, és idővel állandósul egy eleinte enyhe gyulladási folyamat. Ez úgy jelez számunkra, hogy reggel merevebb a térd, gerinc, csípő, váll, könyök. Még ez is az elviselhetőség határait súrolja, egy sportoló erre még legyint. Azonban az évek ezeket a reggeleket egyre nehezebben indulóvá teszik, és edzés előtt, közben is megjelennek azok a problémák, ami miatt megoldást keresünk. De az igazi ráébredést a fájdalom hozza magával! Egy váratlan csavaró mozdulat, hűvösebb idő, éjszaka, véletlenül beütjük a sérült részt (sötétben bútor akadálypálya), és azonnal tűszúrásszerű (vagy akár sok-sok tű érzetével) fájdalom nyilall be a sérült ízületbe. Ez a fájdalom egyre tartósabbá válik, arra késztet, hogy a mozgás során a sérült részről átterheljük a súlyt a még nem fájó, vagy kevésbé problémás oldalunkra. Ez az, ami a legrosszabb, mivel így azt a részt romboljuk ésszerűtlenül! A másik, hogy bármely információs forrásból igyekszünk olyan krémeket, fájdalomcsillapítókat beszerezni, ami segíthet.

Itt kellene megállni és elgondolkozni... A fájdalom a JEL! Az a jel, ami mutatja, hogy nem kicsi a baj. A krémek, tabletták általában a tünetet szüntetik meg, nem a fájdalmat kiváltó okot! Látok olyan reklámokat, amiben fennen hirdetik, hogy 12 órára megszünteti az ízületi fájdalmat. És 12 óra múlva mi van, mi lesz?? Amikor nem fáj, majd ismét ész nélkül terhelem? Persze, bekenem újra, és ez majd így lesz az idők végezetéig.

A legjobb megoldás, hogy szakorvossal kell a sérült, gyulladt ízületet diagnosztizáltatni, és kérni a tanácsot, hogy mivel lehet a leghatékonyabban visszaállítani az egészséget. Gyulladáscsökkentők, pihentetés, gyógytorna, ízületépítők! Ez egy sportolónak szinte elviselhetetlen időkiesés, ezért is van az, hogy már a fájdalom csökkenésével újra igyekeznek, igyekszünk ismét teljes lendülettel rombolni magunkat. Igen, rombolni, mivel ha már jelzett a testünk, és ezt nem vettük figyelembe, akkor számoljunk azzal, hogy a negatív hatások összegződnek!

Évtizedekig én sem vettem figyelembe az orvosom tanácsait. A félelem és a pánik, hogy teljesen lerottyanok (mozgásképtelenség), azonban végre hatott úgy, hogy igyekezzek tudatosan helyrehozni magam. Az éjjeli alvásokat akadályozó térd, váll, könyök fájdalmak, a szinte botladozó mozgás 40-45 éves korban olyan előjel volt, ami vállalhatatlan jövőképet vetített előre. Beleástam magam az internet tudásanyagába, és olyan alternatív megoldásokat találtam, amit magamon kezdtem tesztelni. Türelemmel, következetesen elértem elég gyorsan egy változást, amit egy létfontosságú fehérjének, a kollagénnek köszönhetek! Ehhez változtattam a táplálkozásomon is, ez a legkeményebb próbatétel, de enélkül becsapjuk magunkat. Radikálisan csökkentett magas glikémiás indexű szénhidrát bevitel – semmi cukor, liszt, és ezek feldolgozott formái -, magas fehérje fogyasztás: húsok, tejtermék, tojás és kollagén (!). Hamarosan teszek fel friss videót, hogy 58 évesen milyen a mozgásom, ami eléggé ellentmond korosztályom átlagának!

 

Tovább
0

myhealth

blogavatar

Sok év tapasztalása, amely során értek mélypontok, de mindig felcsillant a lehetőség a kilábalásra. Emlékek, javaslatok, gondolatok másoknak, ha úgy érzik, képesek lehetnek változtatni érdemben az életükön.

Utolsó kommentek