Az első részben a gyerekek – és szülő – szempontjából próbáltam megvilágítani, hogy milyen szempontok játszanak közre abban, hogy egy gyerek örömmel maradjon meg a választott sportágában: http://myhealth.reblog.hu/edzo-sport-es-a-gyerekek

A mostani írásban pedig azt szeretném bemutatni, hogy egy felnőtt esetében milyen érzések, motivációk jelennek meg, amely segíthet, hogy egy-egy sportágat, testmozgást kellő inspirációval végezzünk.

Egy felnőtt esetében több késztetés van arra, hogy „sportra” adja a fejét. Az idézőjel talán lekicsinylőnek tűnhet, mivel sportnak napjainkban inkább a verseny centrikus ágazatokat titulálják. De maradjunk mégis ennél a szónál, mivel elég jól összefoglalja a lényeget. Egyre többet halljuk azt – elég régóta -, hogy a mozgás, sport az egészség egyik alappillére. Érdekes lehet azt vizsgálni, hogy százalékos arányban hányan adják ezért mozgásra a fejüket, hogy jobb egészségi állapotba kerüljenek? Becslésem szerint ez 50 % alatt lehet, pedig a legfőbb motivációs tényezőként kellene hatnia. A jelentősebb arány inkább a testformálást – fogyás, izmosabb alak – szeretné elérni, napjainkban egyre gyorsabban.

Az egészség miatt sportolók tudatosabbak, sokkal hosszabb távra terveznek, így türelmesebbek is. Az alakformálók a kor igénye szerint már másnapra szeretnének 10-15 kg-ot leadni, vagy ugyanennyi izmot felpakolni. Ezért számukra a különböző szerek megtalálása az első lépés, amelyek ezt a célt igen hamar elérhetővé teszik. Legfeljebb ezt követi, hogy mozgásra is adják a fejüket, amiben ráadásul igen öntudatosak. Ők már szinte minden információt leszedtek a netről, és kiválasztják azt a sikeredzőt, személyi edzőt – ha meg tudják fizetni -, akivel az eredmény elérését remélik. Már az első közös mozgás során elkerekednek a szemek, hiszen az elvárás adott volt, ahhoz pedig kemény terhelés tartozik. Az izmok reagálnak, általában izomlázzal, fájdalommal, amit nem saját maguk tunyaságának, hanem az edző hozzá nem értésének tudnak be. Többeknél így vagy leáll a program, hiszen a „sportot nem nekik találták ki”, vagy keresnek olyan edzőt, aki dédelgeti a lelküket, és nem vár el kemény munkát, de egyre hitegeti tanítványait a „már látható” eredménnyel. Tudjuk, hogy a hazai átlag szerint 30 emberből egy képes arra, hogy tartós és megtartott fogyást érjen el, így feltételezhető, hogy a mozgást abbahagyók aránya igen hasonló lehet. Iszonyú nehéz a kényelemhez, tespedéshez szokott embereket folyamatos mozgásra (heti 3-5 alkalom) késztetni, ez az edző empatikus képességén, tapasztalatán múlik!

Az egyéni sportágakban könnyebb személyre szabni a terhelést, csapatsportoknál – ha alacsony támogatottságú (kevés edző) – már nehezebb. Két irány jellemző, hogy a leggyengébbhez szabják az elvárásokat, vagy pedig a legerősebbekhez. Mindkettőben ott rejlik a csalódás, mert alacsony intenzitású edzés esetén az erősek elégedetlenek, a kemény tréning során a gyengébbek rettegnek a következő alkalomtól. Persze itt elsősorban teljesítménysportról beszélek! Szerencsésebb helyzet, ha a társaság jelentős része hobby sportoló, bár itt akkor lesz elégedett mindenki, ha az edző hatására igazán együtt tudnak mozogni, dolgozni. Ekkor az edző azonosul az adott pillanat elvárásaival, a résztvevők hangulatával, és fel tudja őket pörgetni. Így szinte mindenki örömmel zárja a közös mozgást, várja a következő alkalmat. Azonban ha az edző figyelmen kívül hagyja a jelenlévők hangulatát, csak a saját elképzelése és tervei szerint vezeti az edzést, akkor sokan „kimaradnak” a terhelés öröméből. Az idősebbek esetében is jellemző, hogy jobban ragaszkodnak egy empatikus edzőhöz, mint ahhoz, aki mindent tud, de nem azonosul azokkal, akik követik.

Van még egy aspektus, ami sokat számít. Mégpedig, hogy az adott edző megfelel-e a saját sportága általi külső kinézet követelményeinek! Izmos, kitartó, képes azokat a gyakorlatokat megcsinálni, amiket elvár a csapatától. Az az edző, akire nem lehet felnézni, az nagyon nehezen fogja elérni, hogy megfelelő fejlődést érjen el a sportolóitól.

Hogyha még valaki edzőválasztás előtt áll, akkor hallgasson a belső megérzéseire, és a választás során olyan embert keressen, akivel hosszú távon és örömmel képes együtt dolgozni. Az igazolt és eredményes sportolói múlt is sokat számít. A sport, a mozgás ne kényszer, hanem egy felemelő élmény legyen!