Természetesen nem! Szénhidrátra feltétlenül szüksége van a szervezetünknek, hogy megfelelő gyors energia utánpótlást kapjon bizonyos helyzetekben. A dietetikusok minden esetben a kiegyensúlyozott táplálkozást javasolják, amely kellő mértékben tartalmaz szénhidrátokat, fehérjét, zsírokat, ballaszt anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket. Azonban nem mindenki tudja saját szervezetének megfelelő diétát összeállítani, összeállíttatni, így a megérzésekre támaszkodunk, ha testsúlyunkat, egészségünket féltjük.

Ahogy az eddigi írásaimban, ismét csak saját tapasztalati véleményt szeretnék közvetíteni, nem egyetemleges igazságot kimondani. Számomra önmagában az „evés” mindig kihívást is jelentett! A 80-90-es években napi 4-8 órát edzettem, amihez 10-12.000 kcal-t vittem be, jelentős részben szénhidrátokból és zsírokból. Amikor a munka miatt visszaesett az edzésidő, az táplálékbevitel mértéke ezzel nem tartott megfelelő lépést, ezzel pedig az évek alatt jelentős súlygyarapodás járt. A versenysúlyom 100 kg körül volt, így 50 évesen döbbenten és iszonyodva meredtem a mérlegre, amikor az 140 kg körüli tömeget mutatott (rólam...). A „megállj” jelzést az ízületek állapota és a súly miatti nehézkes mozgás hozta magával. Az egészségről annyit, hogy heti gyakorisággal fájt a fejem, évente legalább négyszer (oltás ellenére!!) voltam influenzás, ami akár nyáron (!) is elkapott.

Persze ezt megelőzően voltak próbálkozások, fogyókúra néven. Az eredmények megmosolyogtatóak! Néha fogcsikorgatva lement 4-8 kg 10-15 nap alatt, de ez kínkeserves ételmegvonással járt. Az agyam és a lábam örökké a hűtőszekrény felé mozdult... A leadott súly pedig pár nap alatt vissza is jött. Fogyókúra. Önmagában az elnevezés egy véges tevékenységre utal, ami után történhet bármi. Ami szerencsés, hogy csodaszerekben nem hittem, azokat azért kihagytam, a csökkentett kalóriabevitelre esküdtem. Ezt oly sokan tudják már, tartós siker soha nem jár vele.

Elkezdtem azt figyelni tudatosan, hogy mit jelent számomra az EVÉS! Ezt elemezve rájöttem, hogy valójában nem az ízekért eszem – mint azt olyan sokan állítják magukról -, hanem a „megszerzés” ösztöne vezet. Amit megeszünk, az már a miénk! Tudom ez furcsa, de ha ténylegesen az ízekért ennénk, akkor igen sokáig forgatnánk a szánkban a finom falatokat. Ezzel szemben szinte mindenki, aki túlsúlyos, habzsolva eszi meg a „megszerzett” ételt. Ebből a szemszögből nézve már találtam változtatási lehetőséget, és első körben az ízekre figyelve kezdtem enni! Ezzel eleve elhúzódott az étkezés, hamarabb telítettség érzetem támadt. Máris csökkent az össz-kalória bevitelem! Majd tudatosan utána néztem annak, igen sok elemzést elolvasva, hogy a különböző tápanyagok bevitele milyen élettani folyamatokat indukál. Ebből már értettem, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrátok miért keltik azt az érzetet, hogy még nagy tömegű elfogyasztásukat követően is, egy órán belül ismét éhes vagyok! Az inzulin sokk, ami felfutással csökkenti az éhségérzetet, majd a leszálló ágában hiányként jelent az agynak, ez ismételt éhséget generál.

Ezt tudatosítva teljes mértékben igyekeztem elhagyni a gyors felszívódású szénhidrátokat (liszt, cukor és termékeik), pedig rajongtam a tésztákért, pékáruért, édességekért. Kemény menet volt! Ez ugyanaz a függés, amit más szerekre mondanak, az agyunk tényleg követeli ezt az „élményt”, amit a cukor bevitele jelent számára.

A változás hamar jelentkezett. Szép fokozatosan kezdett lemenni a súlyfelesleg, persze ehhez mozogtam is, hogy ne az izom épüljön le. Átálltam arra az étkezésre, amiben a 70 % fehérje, 20 % zsír és 10 % szénhidrát volt a napi átlag. A kalória bevitel 2.000-3.000 között mozgott, ami nem kevés, de a fenti tápanyag bevitellel másfél év alatt 40 kg ment le!

A legjelentősebb eredmény azonban nem is a súlyleadás volt! A szénhidrát bevitel csökkentésével idővel megszűntek a fejfájások, radikálisan csökkent az ízületi probléma – amihez persze a kollagén is kellett! -, és hat éve (!) nem voltam beteg (influenza)! Igaz lehet, hogy a gyors felszívódású szénhidrátok a szervezetünk gyulladási folyamataiban is közrejátszanak.

A következő cikkben ezt szeretném elemezni.