myhealth

„Nagy fogyás”, ami még tart. Egy régi kedves ismerősöm (Bezerics Dániel) megosztásait kezdtem követni a facebook-on, aki nagyon sikeres vendéglátósként sajnos jelentős súlyt szedett magára. Korábban sem „sportos” alkatúként ismertem meg, de az idő egyre nagyobb súlyt pakolt rá. Aztán azt látom, hogy alig ismerem meg, mert döbbenetes változás állt be az életében, amit a megosztott képei tükröztek. A változás elképesztő volt, amihez első körben gratuláltam, majd megkerestem, hogy tapasztalatait, érzéseit ossza meg szélesebb körben. Így őt erről az oldaláról is megismerve egy olyan erővel találkozhatunk, ami másoknak is példaértékű lehet, mert 80 kg-ot (!!!!) leadni ilyen fegyelemmel hihetetlen siker!

Gyerekként is inkább túlsúlyos voltál?

Igen. Túlsúlyos családba születtem, ahol a szeretve etetés alap attitűd volt. Van mégis egészséges énképem korábbról. Azzal az időszakkal függ össze, amikor a sport meghatározó része volt az életemnek. Előtte és utána a túlsúly torzította a reális énképet.

Átlagosan mennyit és milyen formában ettél egy nap? – alapanyagok, ételek, kalória

Húú..! Jó a kérdés! Tulajdonképpen rengeteget ettem. Minimum 3 főétkezés volt. Amikor rezgett a léc és már nagyon kellett kamuznom magamnak és a környezetemnek, akkor persze kampányszerűen, szinte demonstrálva kizárólag cukor és finom liszt mentes ételeket ettem. De valahogy úgy volt ez, mint Allah szeme. Szóval, ha éppen nem láttak, ezeket az étkezéseket bőven ki tudtam egészíteni, ráadásul úgy, hogy még én sem vettem észre. Pontosabban nem éltem meg étkezésnek, hiszen azt hiszem, valójában nem is voltam igazán jelen.

Milyen közérzettel járt a túlsúly, és ez mennyire zavart, adott-e valami inspirációt a fogyásra? (K.Gy. - Nekem a legkínosabb az egy levegővel való cipőbefűzés volt, ott volt egy lökés a változásra)

Borzalmas volt. A végén (189 kg) az volt az élményem, hogy meghalok. Innen már nincs visszaút. Ettől már biztosan nem lehet megszabadulni. Egy jó példa. Napi 10-12 liter folyadékot ittam. Ennyi folyadékkel a szervezetben még a méltóságteljes wc használat is kihívások elé állítja az embert. A változtatással is ez függ össze. 2018 tavaszán volt egy egészségügyi problémám. Jártam orvosról – orvosra és nem igazán volt megoldás. Mígnem egy idősebb doktor megkérdezte, hogy egyébként hogy vagyok. Szuperül, mondtam.., és elmeséltem, hogy milyen klassz, hogy ennyi vizet meg tudok inni, ez biztosan nagyon egészséges. Ekkor jött a sorsfordító kijelentés: Dániel maga cukros! Tessék?! Én? Ez adta a legnagyobb lökést, így azonnal váltottam!

Az egészségügyi problémád (cukorbetegség) egyértelműen a korábbi helytelen táplálkozás eredménye lehetett? Ez adta akkor a végső változási késztetést?

Igen, persze. Mi sem bizonyítja jobban, hogy októberben kivizsgáltattam magam a Szent Imre Kórház Lipid Osztályán. Ekkor már kb. 50 kg-t fogyhattam. Nem volt keresztes érték a vér eredményeimben. A cukrom 4.5-ös, 2 órás terhelés után 4.9-es volt (ez az érték 7.9 alatt már jó, tehát az enyém kb. szuper). A vérnyomásom 120/80. A hasi ultrahang vizsgálat kimutatta, hogy visszahúzódott a májam normális méretűre. Korábban ugyanis ún. zsírmájam volt. Arról meg már nem is beszélek, hogy a tavaszi egészségügyi problémám is teljesen elmúlt.

Építettél fel tervet a fogyásra – életmód váltásra -, vagy mások tapasztalatait vetted figyelembe?

Az elején az volt a terv, hogy legyek nagyon képben. Ekkor már egy ideje igyekeztem tudatosan figyelni magamra. Mondhatjuk, hogy egy izgalmas önismereti úton voltam éppen. Boltba mentem. Átnéztem az ételeket. Szénhidrát tartalom volt a döntő. Ezt nagyon alacsony szinten szerettem volna tartani. Ekkor még az ételfüggőségeim tünetei nagyon erősen érezhetőek voltak. Fontos, mondhatni a napjaim meghatározó gondolata az öntáplálás volt. Ekkor 3x ettem naponta. Igyekeztem a 1200-1500 körüli kalória szintet belőni. Működött. Nem csaptam be magam. Nem nassoltam. Nem ettem mellé. Allah szeme már valóban látott mindent. Míg nem egyszer, egy húzós napon elfelejtettem enni. Délután 3 körül villámcsapás szerűen sújtott le rám az éhség. Tudtam, hogy nem hibázhatok! Pont a boglári éttermünkben voltam. Kértem egy normál ebédet, BBQ tarját lecsóval. Tudtam, hogy meg kell várnom. Rászóltam magamra, hogy ok, kértél, de addig ne nassolj! Ne egyél mellé! Elég volt a tarja. Finom volt és jól laktam. Aztán este 8 körül eszembe jutott, hogy ma még csak egyszer ettem. Szóval ennem kellene megint, mert hát, hogy néz az már ki, hogy valaki csak egyszer eszik. Itt megint befelé fordultam. Dani, éhes vagy? Nem! Akkor meg?! Akkor egyél, ha éhes vagy! Hát így kezdődött. Ma egyszer, maximum kétszer eszem egy nap. Bár tudom, hogy ettől egy dietetikus a falnak ugrik, de én így működöm. Azt észre sem veszem, ha a reggeli kimarad, mert a napjaim úgy robbannak be. Szóval itt simán tudok kalóriát spórolni. Az ebéd a legfontosabb. Annak az időzítése és a tartalma határozza meg, hogy eszem a vacsorát. Viszont az biztos: ha éhes vagyok eszem, ha nem vagyok éhes, nem eszem. Ez a fő szabály. Csak semmi frusztráció!

Milyen volt az első három nap (K.Gy. - a legfelemelőbb volt nekem, de aztán…!), majd jött-e nehezen leküzdhető vágyakozás a régi és kedvelt ételek felé? Ezt hogy győzted le?

Nálam nem a 3. nap volt a vízválasztó, hiszen nagyon erős volt a motivációm. Nálam a vízválasztó, az az ominózus rossz nap volt, amiről írtam. Az sem gyötrelmes volt. Inkább egy újabb szint, egy újabb fok az önismereti utamon.

A súlycsökkenést milyen gyakorisággal figyelted?

Az elején, amíg kellett a pozitív megerősítés, a sikerélmény szteroid szerű katalizátor hatása, szinte naponta. Ma már csak 3-4 hetente mérem. Ezzel kapcsolatban közben kialakult egy nagyon helyes rituálé, amitől bennem még pozitívabb kép társul az úthoz. Mindig a nagyimnál méretkezem. Ő a legnagyobb szurkolóm. Mindig ő tudja meg elsőnek az aktuális eredményt.

Voltak holtpontok? (K. Gy. - Nekem három hét után egy hét stagnálás, ami ismétlődött rá egy hónapra is, onnan kezdett folyamatosan lemenni. Nálam másfél év volt a 40 kg).

Nem igazán.

A mozgás fokozta a változást? Örömmel mozogsz a cél érdekében? Mindig örömmel kezded a penzumod?

Az első kábé 50 kilóig semmit nem mozogtam. Nekem ugyanis az öröm a legfontosabb. Nem tudok olyan sporttal foglalkozni, amit nem szívesen csinálok, ami nem szórakoztat, nem kapcsol ki. Én nem vagyok aszkéta alkat. Szóval azt sportolok, amit szeretek, akkor, amikor jól esik. A jelszó itt is: csak semmi frusztráció!

Vendéglátósként hatalmas a visszaesésre késztetés, ehhez elég a fegyelem?

Nem igazán. Az ominózus nehéz napon határoztam meg a saját programom. Tudtam, hogy nekem a kevés étkezés szám lesz a nyerő, reggeli nélkül. Tudtam, hogy így tudok megszabadulni a függőségem tüneteitől. Off topic: a sokszor keveset elv nálam pont a függőségem miatt nem működik. Aktuálisan ugyanis megértem, hogy ez nekem tök jó. Meg ok, most megeszem ezt a kicsit, mert csak ennyit ehetek. De a fejemben már ott toporog a következő kérdés: mikor és mit eszek megint.

Szóval ritkán eszem, mert nekem ez a jó és hoztam 4 egyszerű szabályt. Meghatároztam, miket nem eszem. No liszt, cukor, rizs, krumpli. Soha! Szóval soha. Igen, karácsonykor sem. Ennyi. Ez a 4 szabály megvéd. Nem kell rajta gondolkodnom. Az esti kimozdulások során sem (mert én is járok szórakozni) és munkában sem. Így könnyű és ez fontos nekem.

Szerinted bárki képes lehet arra, amit Te elértél? (Harminc életmód változtatóból csak egy éri el a tényleges célját!!)

Én tényleg azt gondoltam, hogy meghalok. Nincs tovább. Meg azt, hogy lehetetlen. Ma már tudom, ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet.

Vannak már követőid, tudsz másoknak segíteni?

Nem gondolom magam megmondó embernek. Létrehoztam egy kis terápiás csoportot, ahol segítünk egymásnak. Mentoráljuk egymást. Heti egyszer összegyűlünk és dumálunk. Nem hiszek az egyetemes megoldásokban. A megmondó emberekben sem. Nem hiszem, hogy mindenkinek az működik, ami nekem. De azt hiszem, hogy lelkileg támogathatjuk egymást. Azon is dolgozom, hogy elérhető legyen egy kis napi „segélycsomag”. Palettásan, változatosan összeállított ételekből. Amibe rengeteg szeretet és íz van, és ami az én életmód elveimmel összeegyeztethető.

Dani, gratulálok Neked!

Szívesen osztanám meg azok hasonló tapasztalatait, akik ugyancsak sikerrel szabadultak meg túlsúlyuktól, és ezt már jó ideje tartani is tudják. Fontos egy olyan társadalomban a követhető sikertörténet, amelyikben az elhízottak aránya nemzetközi viszonylatban is kimagasló. Kérem ezért azokat, akik szeretnék bemutatni fogyásukat, eredményüket!

Jelentkezésüket, beszámolójukat a – kindl.gyorgy@gmail.com – email címre várom!

Sok sikert mindazoknak, akik Danihoz hasonlóan változtattak életükön az egészségük érdekében!