Fiatalon az idő végtelen. Bár már ez a meghatározás is kérdőjelezhető, mert honnan és meddig vehetjük azt a kitételt, hogy valaki fiatal? Többnyire, és ez a legegyszerűbb behatárolás, a 30 alattiakat tekintjük – abszolút – fiatalnak, mivel éppen befejezték iskoláikat, kezdik a nagybetűs Életben a bizonyítást, lendületük (és tapasztalható pénzéhségük) hatalmas. A 30 éves kor felett azonban erősen szakadozik a mezőny. Egyre terjed az a nézet, hogy a mostani 50-es a korábbi harmincas, és egyéb hasonló eltolódások. Ez azonban azokra érvényes, akik maguk is így érzik, illetve ezért kellő mértékben tesznek is. Ezt a kortalanságot pedig legfőképpen két dolog határozhatja meg, a kinézet – alak, kisugárzás, sportosság -, illetve az egészség. Nehéz kortalannak tekinteni azt, aki nem ügyel megfelelőn testsúlyára, egészségére, miközben ezer felől ömlik a médiából ennek elérésének különböző módszere. Lelkében még így is sokan tekintik magukat kortalannak, miközben jelentős túlsúlyt cipelnek, és napi 5-10 féle gyógyszert szednek rendszeresen. A környezetük a bizonygatásra persze bólogat, a facebook-on jól beállított képekre (filmszínésszé retusálva) az álirigység lájkjai érkeznek – „Gyönyörű vagy”, „húsz évet letagadhatnál”, áruld el a módszered, hogy nézhetsz ki ilyen jól”, stb. Ezek a szavak némi erőt öntenek a megosztóba, és sugárzó mosollyal tömi magába a következő (3-4-5) süteményt, amihez persze diétás cola kötelező! Karikírozás… Pedig ez csupán önbecsapás, és ezzel a szakadék szélén táncolva hamar jön a végzetes lépés!

De visszatérek a tényleges kortalansághoz. A külső kinézetünk karbantartására nem csak a plasztikai sebészek képesek, hanem a megfelelő étrend, mozgás, boldogság! Sok ismerősöm van, akik már negyven éves koruk után vérnyomás csökkentőt, emésztés segítőt, ízületi fájdalmak ellen fájdalomcsillapítókat szednek, pedig kis figyelemmel, ésszerű diétával és mozgással ezeket el lehetne hagyni. Valahogy az jön a gondolatomba, hogy a kortalanság részben a fegyelem függvénye, de ehhez a lelket, gondolatokat is kapcsolni kell. Célok! Akinek nincsenek céljai, az lelassul, és ez a lassulás ráül a testére, életére. Nem az a cél, hogy munka után valaki jól megtömje a hasát, és ennek nyugalmában eltespedjen a tv, számítógép előtt, hanem kitartással, tettekkel megvalósítható célok kellenek a tényleges kortalansághoz. Kortalanság = aktivitás (de az egyenlőség jel túloldalán vannak persze egyéb kitételek is). 30 éves korunkat követően többnyire megkezdődik a test, szervezet változása. Csökkeni kezd az izomtömeg (sporttal szinten tartható, sőt növelhető!), lassan leépül a kollagén állomány (pótolható!), lassul az emésztés – kevesebb energiát, kalóriát igénylünk, gyarapodik a zsírállomány (egyre könnyebben!!), kopnak az ízületek. Sorolhatnánk még a „tüneteket”, de ezek általánosak. Előbb említettem a fegyelmet. A legfőbb eleme, a testünk jelzéseire való figyelem, és a jelzésekre adott megfelelő reakció. Gyarapodik a súlyunk? Átalakítjuk étkezésünket, jobban figyelünk – következetesen! – a megfelelő tápanyagok bevitelére. Nehezebben sétálunk fel egy emelkedőn/lépcsőn? Kardió edzésekkel erősítjük szívünket, izmainkat! Fájnak az ízületek? Tudatosan és nagy figyelemmel fogyasztjuk a szükséges aminosavakat, táplálék-kiegészítőket. Természetesen ügyelünk bőrünk, fogaink, hajunk épségére, egészségére is! Ami azonban a legnagyobb támaszt, segítséget adja, az a boldogság! Megtalálni a megfelelő társat, akinek velünk közös céljai, örömei vannak. Így lehet együtt örök fiatalnak maradni!