Érdekes és kissé felháborító hangulat töltött el tegnap. Barátnőm a facebook-on tagja egy veganizmust hirdető csoportnak, ahol „közvélemény-kutatásnak” feltettek egy kérdést. A válaszokat arra várták, hogy párkapcsolatban élő vegánok esetében van-e olyan helyzet, hogy a párjuk húsevő, és ezt milyen érzésekkel élik meg. Kedvesem beírt a hozzászólásokban, hogy a párja (én) húsevő vagyok. Döbbenet, de hozzászólását törölték, sőt, megakadályozták, hogy bármely formában kifejthesse véleményét!

Radikalizmus! Idióták! Mit védenek ezzel? Azt hiszik, hogy „valakinek a valakije” majd közvetve úgy hat, hogy a csoportban gyülekező vegánok hitét eltéríti? Nonszensz!! Várom, hogy mikor jutunk el oda, hogy a hazai „békés” vegánok majd húsboltokat támadnak meg, mint Franciaországban!
De nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére, bár ez csak az általánosítás szintjén történhet. Sokszor hangzik el – többek között, de erre is kitérek -, hogy az ember nem mindenevő, mert fogazata és emésztőrendszere a biológia alapelvei szerint nem ezt mutatja. Nincs tépőfoga (amivel felszakítja a préda bőrét), bélrendszere hosszabb a húsevőknél, emésztőflórája inkább a növényi táplálkozásnak felel meg. Van egy folyamat, amit úgy hívunk, hogy evolúció. Ez az, aminek során a faj, fajta test, testfelépítése elkezd alkalmazkodni a környezethez, lehetőségeihez az idők során. Így például ha képes olyan eszközök használatára, amelyekkel darabolni, vágni tud, akkor egyértelmű, hogy idővel örökítő génjei reagálnak, és nem viszik tovább az újabb utódokra a már szükségtelen elvárásokat, és a fogazatból hiányzik a tépőfog, de a rágásra – akár a húsdarabokéra – alkalmas marad. És bizony emésztőrendszerünk kiválóan megbirkózik a fehérjével, sőt, igen jól hasznosítja az állati eredetű táplálékot is! Az ember az egyetlen emlős, amelyik megissza más állat „anyatejét”. Vajon ezt a baromságot ki találta ki? Látták már olyan állatokat, amelyeknek lehetőségük volt tejet inni? Imádják! Most nem a macskát hozom példának, túl sztereotip, hanem például az egyéb ragadozókat, amelyek kifejezetten desszertként fogyasztják (fogyasztanák) a tejet, ha kellő gyakorisággal hozzájutnának. De azonos a helyzet egyéb állatokkal is, ezért bevált takarmány a tejipari melléktermék, mert kifejezetten kedvelik a nagyüzemi állattartásban az állatok. Ami biztos, hogy sem egy oroszlán, sem egy farkas nem tart az odújában tehenet (kecskét), hogy kellő gyakorisággal fejje. Sem eszköze, sem intelligenciája, sőt, talán türelme sincs erre...

Igen, eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol az érvekben megjelenik az az intelligencia, amely az embert azzal emelte ki az állati sorból, hogy eszközt használ. Az eszközök révén olyan tárgyakat hoz létre, amivel megkönnyíti, jobbá teszi életét, és máris nincs szüksége szárnyakra, hogy repüljön, strucc (gepárd) lábakra, hogy gyorsan közlekedjen, saját testén növesztett szőrre, hogy ne fázzon (ebben a nyárban hozzá teszem, hogy télre gondolok). Ezeket az életminőséget javító dolgokat egyre gyorsabb ütemben követi az emberi evolúció, és a különböző hatásokra egyre kevésbé képes a legyengített immunrendszer reagálni, mert túlkényelmesedett.

De a vegánizmus a fő irányvonalam. Azt, hogy ki és mit eszik, saját döntéseként és indokaival képes megmagyarázni. A vegánok az állatok érdekeit tekintik fontosnak, mint élőlény, adasson meg neki a szabad élet. Mondják ezt azok a vegánok, akik maguk sem szabadok, mivel kényszerpályán mozog többségük, a munkahely és a városokba kényszerüléssel. Azonban amit még itthon soha nem láttam, tapasztaltam: a harcos vegán közösség miért nem vesz meg egy nagyobb farmot, majd az összegyűjtött pénzükből vásárolják fel az állattartó telepek állományát, és engedik őket szabadon a saját farmjukon? Miért csak acsarkodó szavakkal viaskodnak, miközben lehetőség van a jogi keretek között tettekre is? Ja, a vegánok is csak szájkaratésok? Ideológia van, fennen is lehet hirdetni, de a jogi és pénzügyi lehetőségek felhasználása már könnyedén figyelmen kívül hagyható? Nem voltam elítélő, sőt, kifejezetten megértő azokkal, akik nem esznek húst. De az említett radikalizmus kibillentett ebből az egyensúlyból, és azt látom, érzem, hogy a mély meggyőződés csak gyűlölködést szít, pedig egy vegántól a békés életvitel lenne reálisabb. Ne egyetek annyi növényt, mert úgy tűnik, az agyatokra megy!

Még annyit, a kedvesem vegán, akinek minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy minél finomabb vegán (!) falatokkal lephessem meg, de én eszem húst, általában napi egy kilót. Ezt ő éppen úgy elfogadja, mint én az ő útját, és szeretetben élünk egymás mellett – oroszlán és a kos.