Legyőzhető „ellenség”? Nehezen!
Kétféleképpen közelíthetjük ezt az érzést, jelzést. Egyfelől természetesen a szervezetünk igényét jelző biológia (vegetatív) folyamatok, amelyek a létfenntartásunk érdekében küldenek olyan anyagokat idegrendszerünk felé, amely késztetést ad a táplálkozásra.
A másik pedig az evés szeretete, ami többnyire nem azonos az éhséggel. Sokakkal beszélgettem, akik fogyni szeretnének, és ezt azért nem tudják megvalósítani, mert hivatkozásuk szerint „szeretnek enni”. Ebben persze a legfőbb indokuk az ízek iránti vágy! Ízek... Érdemes azon elgondolkozni, hogyha szeretjük az ízeket, akkor miért nem kis falatokkal, ténylegesen „ízlelgetve” eszünk meg valami ételt? Ha valakinek valami „ízlik”, akkor általában felfalja az adott ételt, sőt, tányérját akár többször is utánpótlással tölti meg. Ez nem az ízek szeretete!!
Az evésre sok szinonima van, amelyek között ott szerepel a zabálás, habzsolás, falás is. Vegyünk példának egy süteményt. Egy szeletet a tortából, de az egész torta rendelkezésre áll. Az első falatok ténylegesen az ízlelgetésről, majszolásról szólnak, de a tortaszelet így is elég gyorsan eltűnik. Valójában az íz esetében ennyi elég is lenne, mert az élményt megkaptuk. Azonban az élmény már nem erről szól, hanem egy folyamatos ízérzet vágyáról, ami más, egyéb dolgokról tereli el a figyelmet. Nem véletlen, hogy akiknek valami bánata van, azok többsége ezt evésbe fojtja, ezzel egy időre elfelejtve gondjait. A gondok eltűnnek percekre, de a testsúly jelentősen gyarapodik és gyarapodik.
Az evés és éhség egy olyan késztetés, amiben valamilyen formában harcot folytatunk az étellel, mert minél többet le akarunk győzni belőle, hiszen megtanultuk, hogy az emésztéssel az agyunk is egy időre lelassul, nem a problémákra fókuszál.
Ezt a tökéletes önbecsapás eszközének hívhatjuk! Azok, akik belátják, hogy csak az evéssel képesek rendezni nyomasztó érzeteiket, el is ismerik ez irányú gyengeségüket. Ez elég furcsa... Emberek tudják magukról, hogy gyengék, ezt látják, mégsem képesek fegyelmet tanúsítani, önérdekből erősnek maradni a túlevésekkel szemben.
Pedig mindenki szeretne ideális alakot, és nem kevés kutatás, felmérés igazolta, hogy az előnyös alakú emberek könnyebben, jobban érvényesülnek az életben. A megfelelő testtömeg index nem csupán egészséget jelenthet, hanem jobb munkahelyet, így jobb életet is!
Mindenki várja és számít arra, hogy a tudósok majd megtalálják azt a gyógyszert – tablettát -, amit elég bevenni ahhoz, hogy a felesleges kilók leolvadjanak, illetve ne legyünk folyamatosan „éhesek”. Vannak ilyen szerek, bár általában bebizonyosodik, hogy több kárt okoz a mellékhatása, mint amilyen előnnyel az éhségérzet csökkenése jár. A „tabletta” az agyunkban van, úgy hívják, hogy önérdek, ami képes lehet a fegyelmet irányítani, bekapcsolni! Az oda vezető út egyik mérföldköve, hogy az önhitet kiemelten erősítheti, ha a korábbi zabálásokkal szemben jelentősen visszafogottá válik valaki. Örömmel és bátran nézhet a tükörbe, megveregetve saját vállát, hogy képes megállni a felesleges és túlevés álságos gyönyörét.
Az agy egy igen érdekes központ, és bizony a képesség mindenkiben benne rejlik! Egy klinikai hipnotizőr barátom számolt be egy fogyásos hipnózis sikeréről, ahol az alany már az első kezelés után elképesztő sikerekről számolt be, mivel éhségérzete radikálisan lecsökkent. Ez is azt mutatja, hogy a fogyás – zabálás elhagyása – a fejben dől el, csak határozottnak, tudatosnak kell, kellene lenni. Az alany a saját tudására és érzetére talált rá a kezelés során, de ezt tulajdonképpen erős öntudattal bárki felfedezheti, bekapcsolhatja magában.
Amennyiben valaki érdekel, a hipnózissal történő fogyásról itt található egy korábbi blog bejegyzésem: http://myhealth.reblog.hu/fogyas-hipnozissal
Utolsó kommentek