Egyre gyakrabban lehet olvasni az oltásellenességről, amiben a legnagyobb ellenállást az adott oltóanyag „higanytartalma” jelenti. Ez a pánik alig különbözik attól, hogy élelmiszereink szinte kivétel nélkül tartalmazzák a végtelenül veszélyes dihidrogén-monoxidot – ami tulajdonképpen a víz. Az oltásokban található – bár többségéből már kivonták – higany a thiomersal vegyületben található etil-higany (ez a higany egyik szerves formája). Az etil-higany nem raktározódik a szervezetben, 7 nap alatt kiürül! Az etil-higany átalakul a szervezetben szervetlen higannyá, amely az emésztőrendszeren keresztül kiürül. Az igaz, hogy a higanyvegyületek károsíthatják a központi idegrendszert, a bőrt, a vesét, de a toxikus hatások elsősorban a metil-higanyhoz köthetők - ilyen pedig nincs az oltásokban! Valójában korábban ezt a vegyületet az oltóanyagok bakteriális és gombás fertőződésének megelőzésére használták, de már sokkal korszerűbb szerek vannak forgalomban. A higanytartalmú oltások esetében csecsemőknél vizsgálták a vérben a higany koncentrációját az oltások beadását követően, de a mért értékek nem haladták meg az egészségügyi határértéket!

Amennyiben a szülők még mindig aggódást éreznek, és esetleg tiltakoznának az oltások beadása ellen, akkor érdemes azon is elgondolkozni, hogy az utcai (városi) levegőnek higanykoncentrációja nem terhelt területeken általában 2-5 ng/m3, iparvidékeken legfeljebb 10 ng/m3, tehát óvatosan a légzéssel! Egy nap ~11,5 m3 levegőt lélegzünk be, ezzel pedig akár 22-55 ng higanyt is bejuttatunk szervezetünkbe. Rettenetes!

A másik jelentős higanyforrást – ha nem tudnánk lemondani róla – a halak jelentik, amelyek szervezetükben a sokkal veszélyesebb metil higanyt tárolják. A halak higanytartalma 0,2 mg/kg, az egészségügyi határérték pedig 1 mg/kg. Azonban a metil-higany kiürülési ideje 50 nap, így az általános javaslat szerint 20-30 dkg halnál többet ne fogyasszunk hetente. És akkor felmerül a kérdés, hogy mégis miért a sok halat fogyasztó japánok élnek a legtovább?