Olyan sokszor éljük meg azt az érzést, amikor belekezdünk valamibe, és a tett, cselekvés közben eljutunk egy olyan pontra, ahol szívünk szerint abbahagynánk azt, amivel foglalkozunk. A leggyakrabban ez a sportban jelenik meg, edzés közben, amikor az erőnk első határértékéig jutunk, és lépnénk át a tartalékok felhasználási fázisába. Jön a nagy kérdőjel a fejben, hogy ennyi bőven elég lesz mára, vagy szorítsuk össze a fogunkat, és folytassuk tovább? Hogyha ezt például a futásra vetítjük, akkor vagyunk viszonylag könnyebb helyzetben, ha nem futópályán körözünk, hanem el is kell jutnunk valahova – vissza a lakáshoz, autóhoz. Ilyenkor a holtpont elérése szinte biztatást ad, mert számítottunk rá, megérkezett, csak át kell lépni rajta! Érdekes érzés, mert az „átlépéssel” szinte erőre kap az ember, hiszen önértékelése is magasabb szintre lép, a „képes vagyok rá” érzete által. Akik életformaként élik meg a sportot, azok számára a holtpont igazi értéket jelent, mert tudják, hogy elhagyásával újult erőre kapnak. És a korábbi holtpontok ideje egyre jobban kitolódik, hiszen nő az erőnlét, nő a kitartás.

Persze a holtpont hozhatja a befékezés érzését is, mert aki ezt az érzést nem ismeri kellően, az hirtelen nagyon fáradtnak érzi magát, gyengének, elnehezült végtagokkal. Számukra a holtpont egy fokozódó teher, amivel vánszorgássá válik az addig viszonylag lendületes mozgás. Minden idegsejt oxigénért, energiáért könyörög, és a holtpont eléri célját, bénítóan hat. Akik nem tudják átlépni a holtpontot, vagy el sem érik – hiszen van ilyen is -, azok nem élik meg mélységében az elégedettség érzetét az adott mozgás által!

A holtpont az a része a sportolásnak, amivel önmagunknak igazoljuk a fizikai és belső erőnket! Így a mozgás után eltölt az elégedettség érzete, és örömmel (!!) várjuk a következő kihívást, a következő sport teljesítményt.

Az eredmények csak a holtpontok legyőzésével születnek. Ahogy azt mondjuk, hogy a magasabb céljaink eléréséhez el kell hagynunk a komfort zónánkat, úgy a napi teljesítményekben sokszor kell átlépnünk inspiráltan a holtpontokon. Hogyha erre még figyelni is tudunk, akkor merjünk büszkék lenni saját magunkra, hogy ez még hatékonyabban segítse a lendületet, a kitartást!

A holtpont csupán egy olyan akadály, amit a saját tudatunk állít elénk erőpróba gyanánt!