Kevés olyan egészséget megőrző, javító ajánlásról tudunk, amelyik ne emelné ki a sport kedvező hatását. Azonban napjainkra ez a szó – sport -, olyan asszociációs képet kapott, amely teljességgel párhuzamos az erőn felüli edzéssel, izzadással, versennyel (másokkal, önmagunkkal). A sport azok számára, akik korábban nem szerették a tornaórákat, kötelező sportfoglalkozásokat, egy rémületet keltő kötelezettség, amit igyekeznek nagy ívben elkerülni. Mégis egy-egy elhatározás rávesz embereket (túlsúly, jobb közérzet, keringési rendszer), hogy nagy elszántsággal „megmozgassa” magát, és már az első alkalom megfeszített tempót vár el. Tv előtt (DVD, youtube) igen kemény gyakorlatokkal terhelik magukat, kényszeresen végignyomva egy teljes tréninget, amit bizony izomlázas napok követnek. Hasonló, ha valami közösségi (aerobic, pilates, spinning, stb.) foglalkozást tesztel a kezdő, és lehet, hogy egy életre megutálja a testének tudatos átmozgatását! A keserűségét megosztja sorstársaival, kellően elrettentve őket is attól, hogy változtassanak életvitelükön.

Pedig...

Aki eleve nem szereti a versenyhelyzeteket, nem akar legyőzni másokat, vagy talán önmagát, azok azonnal felejtsék el a „sportolni fogok” jövőkivetítést! Semmi értelme, hogy olyan módon válasszon mozgásformát, amiben saját erőnlétén kell felülemelkednie, folyamatosan versenyben lenni önmagával, szétszakadva az adott fél, vagy egy órában! NEM!

A szívnek, az izmoknak egy átlagember esetében nem kell a túlterhelés, mert soha nem kerül olyan helyzetbe, amikor erőn felül kellene teljesítenie. Hagyjuk meg ezt azoknak, akik kifejezetten élvezik a SPORTOT!

A mozgásnak örömet kell adnia! Az izmaink minden könnyed, kellemes átmozgatásra reagálnak, segítenek minket, a lényeg, hogy használjuk őket. Az edzettség elérését a pulzusszám megfelelő növelésével érik el azok, akik teljesítményükön javítani szeretnének. Ezzel szemben, aki csak az egészségére figyel, az is könnyedén beiktathat olyan mozgásokat az életébe, amivel eléri céljait, az egyértelműen jobb közérzetet. Séta, kerékpározás, kirándulás – olyan alapok, amit társaságban is megtehetünk, de amint késztetést érzünk a bizonyításra (például: „tekerjünk még 10 km-t, biztos jól fog esni”), azok már a bizonyítással túlzásba esnek, ami elveheti a kedvüket. Mindig csak annyit mozogjunk, amennyi jól esik, a távot, időt úgy növeljük, hogy azt jó kedvvel teljesítsük. Rossz időben akár a lakásban is van lehetőség izmaink felébresztésére, egyszerű gyakorlatokkal – lábemelés, gimnasztika, jóga.

A lényeg, hogy tudjunk figyelni testünkre, az izmaink és keringési rendszerünk hálás lesz minden olyan percért, amiben „használjuk őket” a rutin mozgásokon felül. Könnyedén, lazán, örömmel!