Hogy ne csak a levegőbe beszéljek (oda csak rúgok), a mellékelt videón látható (https://youtu.be/lfBL_lvx1pQ), hogy „koromnak megfelelően” (kb. harmincnak érzem magam) tudok mozogni. Bár elnézve néhány harmincast, szinte bántó az összehasonlítás. De le a magas lóról!

Maradok a tényeknél, amelyek bizony makacs dolgok. Sajnálom (nem annyira, mert szégyenlem!), hogy a 40 utáni időszakról nem maradtak képek, videók, amelyek mutatnák azt a szerencsétlenkedést, ahogy a napi rutinomat végeztem. Kissé nyögve, erőlködve, recsegő-ropogó ízületekkel. Milyen jó, hogy ez már csak a múlt!!

Hívhatom a „Hadak útjának” az ekkor megjárt időszakot, mivel sűrűn fájdalmakkal volt teli, ami lemondásokat is jelentett, észben pedig feladást is. Ahogy mások ilyen esetekben, én is részben az evésbe menekültem, így a lejtőn dupla sebességgel robogtam lefelé. Amiket írok, azok olyan tapasztalataim, amit utána nem kevés sporttársammal megoszthattam, és örömteli, hogy náluk is bevált. Ennek ellenére nem mernék általánosítani, így egyedi véleményként érdemes soraimat olvasni.

Arra elég hamar rájöttem, hogy a szénhidrátok (kenyér, pékáru, sütemények, édesség, stb.) fogyasztása után igen hamar ismét ellenállhatatlan éhséget (!) érzek. Sokak megtapasztalják ezt a „sóst váltom az édessel” nassolások során. Az ételvágy nem csillapul, ez pedig köszönhető az üres kalóriák által kiváltott inzulin sokknak. Fogcsikorgatva, szenvedve, de elsőként azt a lépést tettem meg, hogy elhagytam a legkedveltebb kalória forrásom, a lisztes, cukros ételeket. Ez 7-10 nap olyan erőfeszítést igényelt, mint valami szerről lejövetel – bizony ez függés!! Ahhoz, hogy a pékáru illata, a tészta (mákos, túrós!!!) ne váltson ki nyálcsorgást, legalább másfél év kellett.

Azonban az eredmény döbbenetes volt! Három hónap után már csökkent a fájdalom az ízületekben, jobban aludtam, elmaradtak a heti rendszeres fejfájások (!!), és érdekes, de energikusabbnak éreztem magam. 1.700-1.800 kcal bevitelre álltam be, főleg húsokkal (baromfi) és tejtermékekkel. Ehhez saláták, zöldségek adtak köretet. A következetességgel ráadásul az addig cipelt közel 40 kg túlsúly is lement, ehhez azonban egy évnél több kellett.

Az volt a leghihetetlenebb, hogy a szokásos évenként 3-4 megfázás (influenza?) és elmaradt, 7 éve nem voltam náthás sem! Mi ennek az oka? Nem vagyok kutató, így csak olyan kutatási eredményeket olvashattam, találtam, amelyek azt írják, hogy a magas glikémiás indexű szénhidrátok erősítik és fenntartják a gyulladási folyamatokat a testben. Nem véletlen, hogy a rák megelőzés egyik kritériuma, a cukor elhagyása!

Mindehhez napi rendszerességgel vittem be nagy dózisban a kollagént, hogy a leépült, tönkrement ízületeket reményeim szerint regeneráljam. A videót, amit tegnap (2018. 01. 08-án - https://youtu.be/lfBL_lvx1pQ) készített rólam Solymosi Anti barátom, a siker igazolására tettem fel. A kollagénről szeretnék hamarosan részletesebben is „értekezni”, mivel számomra a megfelelő mennyiség jelentette a megoldás kulcsát.

58 évesen naponta olyan edzéseket végzek, amit 25-30 évesen is nehézkesen csináltam végig, ez igazolja számomra azt, hogy jó úton járok!