Milyen könnyedén vesszük az első figyelmeztető jeleket, amelyek belénk hasítanak, hogy valamit nem a legjobban csináltunk. Egy edzés közben - ha a cél érdekében folyamatosan a hatékonyságra helyezzük a hangsúlyt -, sokszor a túlerőltetés miatt mikrosérüléseket szenvedünk el. Ezek érintik az izmokat, de természetesen a terhelés miatt az ízületeket is. Az edzést követő lazítás szerepe szerintem nem annyira tisztázott a regeneráció szempontjából, de aki megszokta és érzi a kedvező hatást, ne hagyja el! A sérülések regenerálódnak, amihez idő kell. Az izombeépülés esetében az egyes izomcsoportok vonatkozásában javasolt a 36-48 órás pihentetés, már ez is jelzés értékű. Az ízületeinket azonban sokkal nagyobb igénybevételnek tesszük ki folyamatosan, itt nehezebben is áll helyre a „rendszer”, és idővel állandósul egy eleinte enyhe gyulladási folyamat. Ez úgy jelez számunkra, hogy reggel merevebb a térd, gerinc, csípő, váll, könyök. Még ez is az elviselhetőség határait súrolja, egy sportoló erre még legyint. Azonban az évek ezeket a reggeleket egyre nehezebben indulóvá teszik, és edzés előtt, közben is megjelennek azok a problémák, ami miatt megoldást keresünk. De az igazi ráébredést a fájdalom hozza magával! Egy váratlan csavaró mozdulat, hűvösebb idő, éjszaka, véletlenül beütjük a sérült részt (sötétben bútor akadálypálya), és azonnal tűszúrásszerű (vagy akár sok-sok tű érzetével) fájdalom nyilall be a sérült ízületbe. Ez a fájdalom egyre tartósabbá válik, arra késztet, hogy a mozgás során a sérült részről átterheljük a súlyt a még nem fájó, vagy kevésbé problémás oldalunkra. Ez az, ami a legrosszabb, mivel így azt a részt romboljuk ésszerűtlenül! A másik, hogy bármely információs forrásból igyekszünk olyan krémeket, fájdalomcsillapítókat beszerezni, ami segíthet.

Itt kellene megállni és elgondolkozni... A fájdalom a JEL! Az a jel, ami mutatja, hogy nem kicsi a baj. A krémek, tabletták általában a tünetet szüntetik meg, nem a fájdalmat kiváltó okot! Látok olyan reklámokat, amiben fennen hirdetik, hogy 12 órára megszünteti az ízületi fájdalmat. És 12 óra múlva mi van, mi lesz?? Amikor nem fáj, majd ismét ész nélkül terhelem? Persze, bekenem újra, és ez majd így lesz az idők végezetéig.

A legjobb megoldás, hogy szakorvossal kell a sérült, gyulladt ízületet diagnosztizáltatni, és kérni a tanácsot, hogy mivel lehet a leghatékonyabban visszaállítani az egészséget. Gyulladáscsökkentők, pihentetés, gyógytorna, ízületépítők! Ez egy sportolónak szinte elviselhetetlen időkiesés, ezért is van az, hogy már a fájdalom csökkenésével újra igyekeznek, igyekszünk ismét teljes lendülettel rombolni magunkat. Igen, rombolni, mivel ha már jelzett a testünk, és ezt nem vettük figyelembe, akkor számoljunk azzal, hogy a negatív hatások összegződnek!

Évtizedekig én sem vettem figyelembe az orvosom tanácsait. A félelem és a pánik, hogy teljesen lerottyanok (mozgásképtelenség), azonban végre hatott úgy, hogy igyekezzek tudatosan helyrehozni magam. Az éjjeli alvásokat akadályozó térd, váll, könyök fájdalmak, a szinte botladozó mozgás 40-45 éves korban olyan előjel volt, ami vállalhatatlan jövőképet vetített előre. Beleástam magam az internet tudásanyagába, és olyan alternatív megoldásokat találtam, amit magamon kezdtem tesztelni. Türelemmel, következetesen elértem elég gyorsan egy változást, amit egy létfontosságú fehérjének, a kollagénnek köszönhetek! Ehhez változtattam a táplálkozásomon is, ez a legkeményebb próbatétel, de enélkül becsapjuk magunkat. Radikálisan csökkentett magas glikémiás indexű szénhidrát bevitel – semmi cukor, liszt, és ezek feldolgozott formái -, magas fehérje fogyasztás: húsok, tejtermék, tojás és kollagén (!). Hamarosan teszek fel friss videót, hogy 58 évesen milyen a mozgásom, ami eléggé ellentmond korosztályom átlagának!